Anna beszámolója az ENSZ Klímahétről, Kóreából
Yeosuban, Dél-koreában jártam az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által szervezett klímahéten, ezen belül is a Local Communities and Indigenous Peoples Platform (helyi közösségek és törzsek platformja) eseményein vettem részt. A klímahetet jelen formájában immár harmadik alkalommal rendezték meg, viszont az LCIPP idén hívott meg először képviselőket helyi közösségekből. A platformon a klímaváltozásról, annak közvetlenül a kisközösségeket érintő hatásairól és lehetséges megoldásokról, jógyakorlatokról beszéltünk.
A rendezvény célja, hogy összefogásra invitáljon civileket, szervezeteket és döntéshozókat a klímaváltozás elleni közös fellépés érdekében, és hogy lehetőséget adjon a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett népcsoportoknak arra, hogy aktívan belefolyjanak az őket is érintő törvények és rendeletek megalkotásába.
Én az eseményen a Szatyor Egyesületről, az egyesületen belül folytatott munkánkról beszéltem. A sokféle tevékenységünkből az önkéntes programokat emeltem ki, és azt, ahogyan az önkéntes táborokkal a helyi "zöld" kezdeményezéseket, mozgalmakat (grassroots movements) támogatjuk. Azért tartottam fontosnak, hogy erről beszéljek, mert tapasztalataim szerint a környezetvédelmi kihívásokra, mint amilyen a klímaváltozás is, az egyének szintjéről induló, alulról jövő kezdeményezések tudnak sokszor a leghatásosabban reagálni, mivel a törvénykezés egy viszonylag lassú és bonyolult folyamat, és sajnos a legtöbb vezetésnél nem prioritás a környezetvédelem.
A kezdeményezés, - hogy a klímaváltozás hatásainak legkiszolgáltatottabb közösségek aktív részesei legyenek az őket érintő döntések meghozatalának - , szerintem hihetetlenül fontos és pozitív. Akikkel beszélgettem, mind azt mondták, hogy nagyon hálásak, hogy itt lehetnek és örülnek ennek a lehetőségnek. Nagyon sok érdekes történet, vélemény, kérés és kérdés hangzott el. Azt láttam, hogy mindenki igyekszik igazán aktívan jelen lenni az eseményen és megosztani a tudását, tapasztalatait. Beszélgettem egy lánnyal, aki már többedszerre vett részt az LCIPP-n, és megkérdeztem tőle, hogy tapasztalt-e bármilyen konkrét változást, hatást a környezetében az itt folytatott munka eredményeképp. Azt mondta, hogy bár azt a sok tudást, ami itt megosztásra kerül, hazaviszi, és alkalmazzák is ezeket a közösségében, nemzeti szinten nem igazán történik változás. Úgy látom, hogy az ENSZ részéről jelenleg korlátozott az utánkövetés arra vonatkozóan, hogy a részt vevő országok hogyan és milyen mértékben valósítják meg a vállalásokat. Ezért, és az egyes országok vezetése miatt is, sok esetben éppen azokhoz a közösségekhez nem jut el kezdeményezések hatása, amelyek a leginkább érintettek a környezeti problémákban és szennyezésben.
Az országból sajnos nem olyan sokat láttam, mert a konferencia programjai kitöltötték a napjaim nagy részét. Esténként, ha elmentünk nézelődni, vacsorázni, mindenhol azt tapasztaltam, hogy hihetetlenül kedvesek, nyitottak és vendégszeretők a koreaiak, még úgy is, hogy sokan egyáltalán nem beszélik az angolt. Nagyon érdekes hely, fantasztikus épületekkel, gyönyörű tájakkal, tengerrel, kis szigetekkel. Disszonáns volt viszont azt látni, hogy környezetvédelmi vonatkozásban el vannak maradva a legtöbb európai országhoz képest. Számomra furcsa volt a klímaváltozásról tanakodni, miközben mondjuk nem voltak szelektív hulladékgyűjtők abban az épületben, ahol a Klímahetet tartották és egyszer használatos műanyag poharakból ittunk a rendezvény alatt.
