Az EcoDecor önkéntes tábor során intenzív, mégis rendkívül élvezetes és kapcsolódással teli három hetet töltöttünk a lengyeltóti Manas garden területén.
A napjaink egy jól strukturált napirend mentén teltek, amely kiszámíthatóságot és biztonságot nyújtott a változatossággal és új ingerekkel teli környezetben, ezzel is támogatva a közös munkát. A reggelit általában 8:00 és 9:00 között fogyasztottuk el, amit az első műszak követett 9:00-től 13:00-ig. Ebéd és szieszta után a második műszak 16:00-tól 18:00-ig tartott, majd a napot egy esti zárókör zárta 20:30-tól 21:30-ig – ezek a körök hamar a nap fénypontjává váltak. Az esték 21:30 után szabad tevékenységekre, pihenésre, beszélgetésekre, csillagnézésre és tábortűz melletti együttlétekre adtak lehetőséget.
A feladatok rendkívül sokrétűek voltak. A European Ecovillage Gathering 2025 és a Gyüttment Fesztivál előkészítő fizikai és dekorációs munkálataiba is belefolytunk: workshop helyszíneket rendeztünk be és dekoráltunk, csiszoltunk, festettünk, feliratokat készítettünk, természetes anyagokból dekorációkat alkottunk. A szálláshelyeken is akadt tennivaló: ágyakat húztunk fel, szőnyegeket tisztítottunk, rendszereztünk.
Kiemelten fontos szerepet kapott a konyhai munka, amely a közösségi élet egyik legmeghatározóbb tere lett. A konyhai eszközök tisztán tartásától kezdve a zöldségpucoláson, szeletelésen és ételkiosztáson át a takarításig, mindenki részt vett a folyamatban. Feladataink közé tartozott még a résztvevők fogadása, regisztrálása is. Az emberek és autók érkezésekor tájékoztatást nyújtottunk, karszalagokat osztottunk, és segítettük a tájékozódást a területen.
Akadtak a három hét során kihívások is. Előfordultak betegségek, melyeket gyors cselekvéssel – gyógyszerekkel, orvosi segítséggel és kórházi körúttal – oldottunk meg. A helyi szervezőkkel való kommunikáció néha nehézségekbe ütközött, de proaktívan bekapcsolódtunk a logisztika fejlesztésébe is. A sátrazás sokak számára új volt, de idővel otthonossá vált. A csapat nyitottsággal és tisztelettel fogadta a kulturális különbségeket, a kezdetektől fogva összetartóak voltak. A közös munka során akadtak viták is, főleg a konyhán a endezvények alatti feszített tempóból adódóan, de ezekből tanultuk meg, hogyan tudunk jobban együttműködni. Többen küzdöttek belső bizonytalanságokkal, de az őszinte közösségi légkör segített abban, hogy mindenki meg tudjon nyílni és komfortosan érezze magát. Sokat tanultunk egymástól.
A tábor mindannyiunkra nagy hatással volt. Az önkéntesek bátrabbá, nyitottabbá és önállóbbá váltak. Felfedezték saját erősségeiket, megtanulták kezelni a kihívásokat, fejlődött a csapatmunka-készségük és az alkalmazkodóképességük. A helyi közösség számára is értékes volt a jelenlétünk – a kulturális találkozás gazdagította mindkét oldalt. Az önkéntesek visszajelzéséből is látszik, hogy ez az élmény hosszú távú élményekkel gazdagította őket; fenntarthatóságról szerzett ismeretek, új barátságok, személyes fejlődés formájában.
Az önkéntes csapat fantasztikus volt: nyitott, talpraesett, gyorsan összekovácsolódott. Volt a helyszínen egy „bázisunk”, ami fontos közösségi térként működött. A szabadidőnket rendszerint ott töltöttük egymás társaságában. Sokat adott a csoport dinamikához az esti zárókörök meghittsége, a közös balatoni kirándulás, tábortűz melletti beszélgetések és a rengeteg új élmény, amikre közösen tehettünk szert. Volt, aki először érezte azt, hogy idegenekből pár nap alatt család lett – és ebben a közegben először tapasztalt feltétel nélküli elfogadást.
Szakmai és szervezési szempontból is sok tanulsággal gazdagodtunk. A közös idő és megosztó körök hasznosnak bizonyultak, de a jövőben érdemes több időt hagyni arra, hogy ilyen események támogatásánál jobban be tudjunk vonódni a rendezvénybe, több időnk legyen workshopokra és előadásokra. Időnként túlságosan bevonódtunk a szervezésbe, így kevesebb idő jutott a csapatra. A napi felelősségek rendszere jól működött, mindenki érezhette, hogy fontos tagja a közösségnek. Mindezek mellett sokrétű gyakorlati tudást is szereztünk: sátorozás, fenntartható életmód, tűzrakás, csapatmunkára épülő megoldások.
A szeretetteljes, támogató közeg, az elfogadás, a tisztelet, a közös táncok, ölelések, esti beszélgetések mind hozzájárultak ahhoz, hogy úgy érezzük: nem csupán egy programon vettünk részt, hanem egy közösség születésének voltunk részesei. Sokan azt írták: „ez nem három hét volt, hanem valami, ami velünk marad mindenhol.”