Hol terem az egészség?

Mitől lesz egészséges a helyi élelmiszer?
Mit takar az egészség fogalma és hogyan értendő a helyi és mi köze a kettőnek egymáshoz?

Mit tehetünk mi ennek alapján a saját egészségünkért fenntartható módon?

Ezekről a témákról beszélgettünk a Szatyorban az Utazás a fogyasztás körül sorozat első alkalmával Birtalan Liliána pszichológus kutatóval, aki az ELTE PPK Pszichológia Doktori Iskolájában kutatja a fogyasztás és a pszichés jóllét témáját.

Az egészség definíciójának fejlődéséről megtudhattuk, hogy míg a negyvenes években még csak a testi, lelki-és szociális jóllétet foglalta magába, a nyolcvanas években már kiegészült azzal a gondolattal, hogy az egészség erőforrás nem pedig életcél amiért az ember egyéni és társadalmi szinten is felelős, egyfajta boldogulás a környezettel vagy a képesség annak megváltoztatására.  A WHO ma érvényes 2016-ban született definíciója pedig az emberről már mint közösségi lényről beszél és a térhasználatot is érinti. „Az egészséget az ember teremti meg a mindennapi élete színterein és olyan közösségekben, ahol él, szeret, dolgozik, vásárol és játszik.”

Ebből is látszik, hogy az egészség megértése és megtartása is egyre komplexebbé vált az idők során testi és lelki szinten is. Ha a fizikai részét nézzük a modern embernek egyszerre kell megküzdeni a mai agrárium és élelmiszeripar gyakran káros mellékhatásaival és kiigazodnia az egészséges étkezés koncepcióinak útvesztőjében. Ráadásul egyre többen küzdünk ételérzékenységekkel, allergiákkal is, ami tovább bonyolítja a kérdést, hogy mit is együnk.

A lelki egészséget tekintve a városokba tömörült, rohanó, digitális eszközök fogságában élő ember sokféle stresszforrással, társas-érzelmi kihívással kell megküzdjön miközben fenyegeti az elmagányosodás is ebben a természettől eltávolodott közegben.

Lili a helyi, azaz a közelben termett élelmiszerek fogyasztására szövetkezett zöldségközösségeket kutatta. Arra jutott, hogy ezek sokban megoldást jelenthetnek az említett problémákra, mert egyrészt biztos forrású, egészségesebb élelmiszer beszerzésére adnak lehetőséget ráadásul ösztönöznek az egyszerűbb és tudatos fogyasztásra, feldolgozásra, főzésre. Másrészt visszaadják az emberi kapcsolatot a termelővel. Az egyik résztvevő elmesélte, hogy elment egy termelőnek segíteni kapálni és cserébe egy nagy cukkinit kapott tőle, ami igazi mély örömérzést okozott neki: ” Irreális mértékben örültem neki, számomra ez volt az igazi Coca-Cola életérzés”-mondta nevetve. Alkalma nyílt tehát egyszerre aktívnak lenni és kapcsolódni is. A fogyasztás a szimpla bevásárlásból, lélekemelő, közösségépítő és felelős tevékenységgé vált.

Egy ilyen közösség részeként az ember koherencia érzése is nőhet. Ez a fogalom azt jelenti, hogy mennyire hiszünk abban, hogy a világ megérthető és rendezett, a problémák kezelhetők és van értelme a megoldásukra törekednünk. Ez pedig, amint Lilitől megtudhattuk a szalutogenezis megközelítése szerint központi iránytű az egészség fenntartásában, különösen stresszhelyzetben.